crkite.com
- Skylar? Te is itt vagy, de jó. Sean? - Láttam oda lent, de még nem engedték ki – bólintott, majd az asztalra rakott térképet tolta felénk. - Nézzétek, a térképünkön, nincs kijárat. Meséljétek el miket látattok itt. Minden apró folyosóról tudni akarok, hátha kijutunk. - Kijutunk? –kérdezte Jasper. – Nézz már szét Clark. Itt senki nem akar bántani, életemben először nem vagyok éhes, minek mennék el? - Azért, mert még maradtak oda kint barátaink - Keresik a túlélőket – mondja Monty. – és sokkal profibbak ebben mint mi. ⦁ Túl jó ez ahhoz, hogy igaz legyen – rázza a fejét a lány. ⦁ Na jó, ez uncsi, inkább hozok még tortát – áll fel Jasper. ⦁ Clark, én melletted vagyok – mondom, mire rám nézz. – De semmi más folyosót nem láttam. ⦁ Akkor keresnünk kell. Ki akarok jutni innen. ⦁ De lányok, miért? Volt itt veletek bárki is gonosz, vagy megfenyegettek. Nézzétek – mutatott magára. – Kaptunk ruhákat, ételt, biztonságot. ⦁ Igaz, de mi van, ha csak kihasználnak? Clark felállt és elment, láttam, hogy Jasperhez megy, aki egy olyan lánnyal beszélgetett, aki nem közénk tartozott.
Hahó? Itt mindenki csak rá van kihegyezve. Jasperrel arrébb álltunk. Olyan volt, mintha csak Clarkra lennének érzékenyek. Őt elvitték, én meg ott maradtam. Magam felé fordítottam Jaspert, mire a lány is megállt. - Te menj csak – próbáltam kedves maradni. – Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg kivannak hegyezve Clarkra. - Ne kezd te is.... - Jasper, most komolyan. Én is itt vagyok és segítettem, de csak őt vitték el. Három kamera alatt biztosan átmentünk és csak őt fogták el. - Mikor kiengedtek, kérdeztek minket rólatok. Elmondtam, hogy te jószívű vagy és segítőkész. Segítesz Clarknak ez kedves, de nem te vagy a bűnbak. Megsimította a vállam, majd elment. Jól esett amit mondott, de az nem, hogy az itteni embereknek. Az a kis csaj, akit előre küldtem látványosan a sarkon maradt és hallgatózott. Oldalra nézve láttam, hogy a fegyverek ott sorakoznak. A rács pedig nyitva maradt. Jó tudni - mosolyodtam el, majd vissza indultam.
Figyeltem, majd láttam, ahogy beszélgetnek. Monty előttem a tortát tömte. Én is vettem belőle egy kicsit, ami annyira finom volt. Monty középre rakta, majd együtt ettük, mikor Clark biccentett én megmentem. Mikor mellé értem a folyosón baktatva mutatta fel a kártyát, amit gondolom a lánytól szerzet. Beindult a riasztó, mire futni kezdtünk. ⦁ Nem vagyunk foglyok, mi? –tette fel a költői kérdést. Tovább mentünk, de szemben őrök jöttek. Hátra fordulva is láttunk még egy párat, mire a harmadik irányba futottunk. Szlalomozva az oszlopok között, mikor egy ajtóhoz értünk Clark gyorsan oda érintette a kártyát, mire az ki nyílt. Gyorsan becsuktuk és fogtam, miközben a lány körbe nézet. Még nem húzták az ajtót, de nem is tudták volna, mert a kábeleket Clark megoldotta. Kitépve, meghalt a rendszer, mire felfele a lépcsőn siettü hatalmas ajtóhoz értünk, ahol a kart próbálta lehúzni, de nem ment, majd a kerékhez lépet, mire én is megfogtam, majd együtt kezdtük tekerni. Clark végül újra a karhoz lépet, de valaki felkiáltott.