crkite.com
Akadnak azonban meglepő eredmények, pl. az Amerikai Staffordshire terrier és a Staffordshire Bull terrier, bár alig néhány évtizede váltak szét, mégis külön csoportba kerültek, sőt, a Tacskó és a Törpe tacskó is. Feltételezhető, hogy a fajta korábbi funkciója, mely több száz évig, mint szelekciós tényező hatott, még ma is erős hatással van a viselkedésére. Hogy megvizsgáljuk a korábbi szelekciós tényezők hatását, fajtáinkat ismét csoportokba soroltuk, ezúttal azonban (feltételezhető) korábbi funkciójuk alapján. Ha a kutyafajták viselkedését befolyásolja, hogy milyen feladatkörre használták őket, akkor a korábbi funkción alapuló csoportok között különbséget kellene kapnunk. Vajon valóban ez a helyzet? Eredményeink szerint a tanulékonyság és merészség faktorokban volt különbség a fajtacsoportok között. Tanulékonyság alapján a terelőkutyák és a sportkutyák kapták a legmagasabb értéket: magasabbat, mint a kopók, a társasági kutyák, az északi fajták, vagy akár a munkakutyák. Merészség alapján a terrierek kerültek a csúcsra, gondolom, akinek volt már terrierje, nem lepődik meg ezen... Ezek az eredmények részben megfelelnek a fajtákról kialakított képünknek, pl.
A tacskókat gyakran Németország szimbólumaként is számontartják. Pontosan emiatt az asszociáció miatt veszített népszerűségéből a tacskó az Egyesült Államokban az első és második világháborúk idején. Nem tartott sokáig ez a tacskó-ellenesség az embereknél, hiszen nagyon nehéz ellenállni ezeknek az aranyos kutyusoknak. Ugyanennek az asszociációnak köszönhetően egy Waldi nevű tacskó lett az első hivatalos kabalája az 1972-es nyári olimpiának. Lakásban élők számára kiváló társ lehet egy tacskó, vagy olyan gazdiknak, akiknek nincsen nagy udvaruk. A városiak körében nagyon közkedveltek a tacskók méretük és könnyű gondozásuk miatt. A lakásban elég aktívak és nagyon szeretik a hosszú sétákat. Nem szabad őket túletetni, és nagyon kell figyelni rájuk, ha bútorról bútorra ugrándoznak, náluk ugyanis egy szerencsétlenebb érkezés akár gerinc- és hátproblémákhoz, sérülésekhez vezethet. Hosszú hátuk miatt gyakori náluk a porckorong repedés és/vagy elcsúszás, melyek részleges vagy akár teljes bénulást is eredményezhetnek.
Terrier Drótszőrű Német Vizsla Rottweiler Angol Cocker Spániel Drótszőrű Tacskó Standard Schnauzer Ausztrál Juhászkutya Entlebuch-i havasi kutya Tacskó Bajor Véreb Hovawart Tibeti Terrier Belga Malinois Ír Terrier Törpe Pinscher Border Collie Jack Russell Terrier Uszkár Border Terrier Német Dog Vizsla Boxer Német Juhászkutya Welsh Terrier Cairn Terrier Német Vadászterrier West Highland Wh. Terrier Dalmata Óriás Schnauzer Wolfspitz Doberman Pinscher Parson Russell Terrier Közepesen merész, nyugtalan, kevéssé tanulékony, kevéssé barátságos kutyákkal Breton spániel Kanári-szigeteki Kutya Yorkshire Terrier Bull Terrier Máltai Selyemkutya Chihuahua Német Spitz E fajtacsoportokat alaposabban szemügyre véve, mutatnak némi hasonlóságot azzal, amit várnánk. Például egy csoportba került a Bernáthegyi és a Berni Pásztorkutya, a Golden Retriever és a Labrador, vagy épp a Jack Russell és a Parson Russell terrier. Ezek a fajta-párok mind történelmileg, mind funkciójukat tekintve közeli rokonok, és úgy tűnik, viselkedésük alapján is.
Új számunkban olvashatnak a kóborló idegenekről, akikkel gazdáik felelőtlenül bántak, az euthanáziáról, az epilepsziáról, és a tengeri akvár... Published on Sep 9, 2012 Új számunkban olvashatnak a kóborló idegenekről, akikkel gazdáik felelőtlenül bántak, az euthanáziáról, az epilepsziáról, és a tengeri akvár...
Viszont elég fázós kutyák, így nem árt beszerezni egy-két pulcsit, ha beköszönt a tél! Színük általában fekete-barna, barna, krém, vörös, cser, fekete-cser, acélkék-csersárga, csokoládé-krém. Szőrzetük lehet különféle mintás is, például: foltos, csíkos, tiger, tarka és még sok más. A hosszúszőrű tacskóknak sima, enyhén hullámos a szőrük és szinte ugyanolyan színkombinációkban pompáznak, mint a rövidszőrű tacskók. Napi fésülést igényelnek, hogy ne gubancolódjon össze szép hosszú szőrük főleg a könyök és fül résznél! Sokan úgy vélik, hogy a hosszúszőrű tacskók engedelmesebbek, mint rövid- és drótszőrű társaik. A drótszőrű tacskóknak szálas, rövid, vastag, durva szőrzetük van, bokros szemöldökkel és szakállal. A rövidszőrű tacskókhoz hasonlóan elég virgonc, huncut természetük van. Nekik nem lesz szükségük pulcsira télen, viszont a gyakori fésülést az ő szőrzetük is igényli. Színükben ők sem különböznek a többi tacskótól, bár a drótszőrű tacskóknál a fekete-barna-szürke; a fekete-cser; a vörös színkombinációk a leggyakoribbak.
Létezik tehát fajtatipikus viselkedés/vagy hajlam, ez azonban mégsem meghatározó tényező a gazdák fajtaválasztása során. Sokan csak küllem, vagy kevéssé tudományos forrásból beszerzett információk (ismerősök, weblapok) alapján választják ki leendő kutyájukat, és lehetséges, hogy az így kiválasztott fajta a nem a legmegfelelőbb sem a gazda, sem a kutya szempontjából. Sajnos még az sem bizonyított, hogy a fajtaklubok által leírt fajta-standard-ek (ha egyáltalán írnak bármit a viselkedésről) valóban megfelelnek-e a valódi fajtatipikus viselkedésnek. Sőt, az általunk kialakított fajtajellemzés néhol gyökeresen ellentmond annak, amit a fajtaklubok hivatalosan előírnak. Vizsgálatunk, bár önmagában felmérő jellegű, mégis segíthet abban, hogy a leendő gazdák megbízhatóbb képet kapjanak az egyes fajták valódi viselkedéséről, így a nekik legmegfelelőbb fajtát tudják választani. (Forrás:)
A labik talán kicsit jobban "pörögnek" (már amennyire egy retrieverről lehet ilyet mondani), a goldenek nyugodtabbak - általában. Elhízásra mindkettő hajlamos, de nem is értem, miért csinálnak ebből problémát az emberek: amint elkezd hízni a kutya, csökkenteni kell az adagját, ha fogyni kezd, akkor növelni, így mindig meg lehet tartani a normális súlyát és alakját. Kinézetre: a golden színe a krémfehértől az egész vörösig terjedhet, hosszabb szőre van, míg a labi fekete, barna és sárga is lehet, és rövid, jól kezelhető szőre van (értsd: nem ragad bele minden szirszar, bogáncs meg hasonlók). Persze rengeteg apró különbség van még (különben lehetnének egyetlen fajta hosszú- és rövidszőrű változatai is), de egy átlagember ennyit lát belőlük. Szóval egetrengető különbségek nincsenek, inkább a szimpátia szokott dönteni kettejük között. Talán még annyi, hogy a labi nincs annyira túltenyésztve, de persze normális tenyésztőnél beszerezve egyikkel sincs gond. Apropó, megkérdezhetsz néhány tenyésztőt is, ők biztosan jobban érzik a különséget, mint bárki, aki csak egy-egy ilyen kutyát tart.
Vannak jegyek, melyek inkább fajtaszinten különböznek, más jegyek egyedi változatosságot mutatnak. Feltételezhetjük azonban, hogy azokban a viselkedésjegyekben, amik kapcsolatban lehetnek a kutya korábbi funkcióival, a fajta még mindig befolyásolja az aktuális viselkedést. Egyes fajtákban például erősebb a vadászösztön, mások veleszületetten imádják a vizet, megint mások már egész kölyökkorukban őrizni kezdik a házat. Tehát igen, létezik fajtatipikus viselkedés, bár hangsúlyozzuk, ez csupán egy hajlam, a kutya viselkedését a fajtája mellett rengeteg egyéb tényező, például a nevelés/tanítás is befolyásolja. Tekintve, hogy a kutyát kb. 100 évvel ezelőtt még elsősorban munkára tartották, úgy tűnik, a legtöbb kutyafajta megőrizte azt a képességét, hogy többféle funkciót betöltsön az ember mellett, csupán van, amelyiknek könnyebb, van, amelyiknek nehezebb egy adott feladat. Kutatásunkban azt tűztük ki célul, hogy jellemezzük a kutyafajtákat négy viselkedésjegy alapján: Nyugodtság, pl. a kutya stresszhelyzetben is higgadt, nyugodt marad Tanulékonyság, pl.