crkite.com
Kacsacsőrű emlősök állatkertekben A kacsacsőrű emlősöket nehéz állatkerti körülmények között tartani, egyrészt érzékeny a vízzel minőségével szemben, másrészt a hímeknél nagyon kell vigyázni a méreg-sarkantyújukkal. Állatkerti tartásukra és tenyésztésükre viszont nagy szükség van, mert a természetes élőhelyük és így az egyedszámuk drasztikusan lecsökkent. Ennek oka, hogy korábban szőrméjéért vadászták, az elmúlt években pedig a szélsőséges szárazság, illetve az erdőtüzek pusztították élőhelyét. A Vörös lista (IUCN) besorolása alapján "mérsékelten fenyegetett", védett faj. Először 1943-ban született zárt téri tartásban kacsacsőrű emlős (Corrie néven vált ismertté). Őt azóta több állatkertben kikelt és sikeresen felnőtt példány is követte, bár ritkán szaporodnak zárt téri tartásban. Ezért van, hogy a világon ( 2020-as adatok szerint) jelenleg csak 10 állatkert tart, összesen 28 példányt. A kaliforniai San Diego Zoo kivételével mindegyik ausztrál állatkert. Ma már törvények tiltják a kacsacsőrűek vadonból való befogását.
Testfelépítése [ szerkesztés] A kacsacsőrű emlős kb. 50 cm hosszú állat. Áramvonalas testalkata a hódéra emlékeztet, ám széles és lapos szájszerve ("csőre") a kacsáéra hasonlít (viszont nem szaruból, hanem kemény bőrből van, és ennek megfelelően érzékenyebb). Fogai sincsenek (csak az újszülötteknek). Testtömege 700 és 2400 g között változik: a hímek nagyobbak, mint a nőstények. A hímek hátsó lábaikon "sarkantyúkat" (avagy "fullánkokat") viselnek, és azokhoz méregmirigy csatlakozik: a sarkantyúkat vetélkedéseikben használják. A méreg nem nagyon veszélyes, de rendkívüli fájdalmat okoz, amit fájdalomcsillapítók (közéjük értve a morfiumot is) sem mérsékelnek. Valószínűsítik, hogy a kacsacsőrű emlős mérge közvetlenül a fájdalomreceptorokra hat. A részlegesen vízi életmód eredményeként ujjai között úszóhártya alakult ki. A vízben főleg lapos, a hódokéra emlékeztető farkával hajtja magát. A kacsacsőrű emlős úszás közben nemcsak szemét csukja be, de orrlyukait és fülét is szorosan bezárja, miközben csőrét oldalirányban ide-oda ingatja (ezt szakkád mozgásnak nevezik).
Már csak azért is, mert a preparátum az Indiai-óceánon keresztül érkezett Angliába, a kínai matrózok pedig híresen jók voltak az ilyen torzszülöttek létrehozásában. Korabeli rajz a Naturalist's Miscellany szaklapból Fotó: Frederick Polydore Nodder (engraver) / National Gallery of Victoria / Joe White Bequest Azóta rengeteget tisztult a kép a kacsacsőrű emlőssel kapcsolatban, de ehhez sok időre volt szükség. Annak bebizonyításához, hogy az állat tojásokat rak, közel egy évszázad kellett – itt érdemes megemlíteni, hogy mára a hangyászsünök mellett csak a kacsacsőrű emlős képviseli a tojásrakó emlősök, vagyis a kloákások rendjét. A hímek rendkívüli fájdalmat okozó méregsarkantyúján, meg annak a funkcióján is évtizedeket gondolkodtak a kor tudósai. Egy nemzetközi kutatócsoport 2008-ban jegyezte le az állat géntérképét, az elmúlt években pedig sorra derültek ki az olyan érdekességek, mint hogy az állat egy hormonja segítheti a 2-es típusú cukorbetegség kezelését. Rossz hírnév és prémbiznisz Akkoriban persze még nem ezek a dolgok foglalkoztatták az embereket a kacsacsőrű emlőssel kapcsolatban, ennél sokkal fontosabb volt a bundájuk.
Tudástár | Videó | Kvízjáték Egy fura szerzet: a kacsacsőrű emlős Azt hiszik, Istennek nincs humorérzéke? Nézzék meg a kacsacsőrű emlőst! (Woody Allen) Ausztrália különleges, ősi jellegű fajokból álló állatvilága azért maradhatott fenn, mert a kontinens a középidőben elkülönült a többi földrésztől. Itt él a Föld egyik legkülönlegesebb állata, a kacsacsőrű emlős is. Első pillantásra úgy néz ki, mintha valamilyen evolúciós baleset következtében jött volna létre. Mikor az első példány Európába került, sok tudós egyszerűen ügyes hamisítványnak tartotta: amit egy hód farkából, egy vidra törzséből és egy kacsaféle csőréből fabrikáltak össze. A napvilágot látott különböző magyarázatok ellenére a tudósok egy dologban azért mégis egyetértettek: hogy ilyen állat nincs is. Később, mikor érkeztek új példányok, kénytelenek voltak elfogadni, hogy bizony a természet ilyen teremtményeket is képes produkálni. Hihetetlennek látszó tulajdonságai miatt első latin neve az Ornithorhynchus paradoxus volt. Hüllő, madár vagy emlős?
Ezen különleges csőrön pedig több ezer elektromos-és nyomásérzékelő receptor található. Víz alá merüléskor tehát a szemeit, füleit és még az orrjáratát is bezárja, "vakon" úszik. A receptorok segítségével érzékeli a környezetét, így pontosan meg tudja határozni a vízben álló, mozgó vagy akár a lebegő tereptárgyakat és a zsákmányállat helyzetét is. Valószínűleg a vízi életmód miatt alakult a meglepően alacsony, 32 C°-os testhőmérséklete, mert így kisebb a hővesztesége a sok vízben tartózkodás során. Tojásrakó emlős Állatkerti tartásnál figyelték meg, hogy négy éves kor alatt nem mutatnak "romantikus" érdeklődést az ellenkező nemű fajtársak iránt. A párosodási idejük augusztus-szeptemberben van. A hímek megküzdenek egymással a nőstényekért. Ezért is alakulhatott ki rajtuk egy újabb érdekesség: a hímeknek kicsi fullánkszerű kinövés található a hátsó lábaik tövénél, ún. sarkantyújuk van, ami mérget is termel. Ez a méreg kisebb emlősöket meg tud bénítani, emberre nem veszélyes, viszont rendkívül fájdalmas sebet ejt, amit a fájdalomcsillapítók sem tudnak tompítani és egyes feljegyzések szerint akár hónapokkal később is sajoghat a sérülés helye.
A Shaw-nál járt preparátum teljesen ki volt száradva, azonban alapállapotban a kacsacsőrű emlősnek rettentően puha, vízlepergető bundája van, ez pedig hamar feltűnt az ott élő embereknek. A feljegyzések alapján volt olyan szűcs, aki az első világháborúig 29 ezer kacsacsőrű emlős bundát adott el, ez pedig szerintünk komoly hosszú távú hatásokkal járt a populációjukra nézve. – mondta a nemrég megjelent tanulmány társszerzője, Tahneal Hawke, de ez igazából csak a jéghegy csúcsa volt. A faj vadászatának 1912-es betiltásáig a vadászok ezrével gyilkolták őket, az Australian Museumban ma is fellelhető egy összesen 48 állat bundájából készült ágytakaró, ami tökéletes lenyomata ennek a korszaknak. A 19. században az állat megítélése sem volt kifejezetten fényes. Ugyan néhányan már ekkoriban is érdeklődtek a kacsacsőrű emlősök iránt, az általános vélekedés szerint kártevőknek számítottak, amik tömegesen falják fel a halikrákat - emiatt jó darabig aktívan irtották őket. A kacsacsőrű emlős ennek ellenére meglepő módon nem jutott a 19. és a 20. században kihalt számtalan ausztrál állat sorsára.
Kacsacsőrű emlős Természetvédelmi státusz Mérsékelten fenyegetett Rendszertani besorolás Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Tojásrakó emlősök (Prototheria) Rend: Kloákások (Monotremata) Család: Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchidae) Nem: Ornithorhynchus Blumenbach, 1800 Faj: O. anatinus Tudományos név Ornithorhynchus anatinus Shaw, 1799 Elterjedés A kacsacsőrű emlős elterjedése Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Kacsacsőrű emlős témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsacsőrű emlős témájú médiaállományokat és Kacsacsőrű emlős témájú kategóriát. A kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a kloákások (Monotremata) rendjébe és a kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchidae) családjába tartozó egyetlen élő faj. Kelet-Ausztráliában élő, részleges vízi életmódot folytató, különös megjelenésű tojásrakó emlős. Felfedezése [ szerkesztés] Széles és lapos szájszerve a kacsa csőrére hasonlít A 18. század második felére a földrajzi felfedezések egyik fő célpontjává egyre inkább a "Terra Australis Incognita", vagyis az "Ismeretlen Déli Földrész" vált.
– mondta a kutatásról Loren McClenachan történeti ökológus, mások szerint azonban felelőtlenség ezek alapján messzemenő következtetéseket levonni a kacsacsőrű emlősök számát tekintve. Vadon élő kacsacsőrű emlős úszik egy folyóban Tazmániában. Fotó: Shutterstock Újabb strigula? A módszert ellenző kutatók szerint átfogó felmérésekre lenne szükség ahhoz, hogy megállapítsák, hogy tényleg kevesebb állat él-e azokon a területeken, ahol a bejelentések alapján csökkent a számuk. Abban egyébként a kutatócsoport is egyetértett, hogy ennyire megbízhatatlan adatokból nehéz következtetéseket levonni. Azt azonban hozzátették, hogy nem is a pontos számok meghatározása volt a céljuk: ezzel a módszerrel nemcsak a csökkenő tendenciát, hanem a tudásbeli hiányosságukat is sikerült kihangsúlyozniuk. Egy dologban ugyanakkor minden szakértő egyetért, ez pedig az, hogy a kacsacsőrű emlős helyzete nem jó, és csak még tovább fog romlani, ha nem teszünk semmit. Hawke és csapata éppen emiatt aktívan kutatja az olyan állatokat veszélyeztető tényezőket is, mint az ausztráliai gátak.
16. Ornithorhynchidae Onlinepublikation als PDF Bernhard Grzimek: Grzimeks Tierleben. Bd 10. Säugetiere 1. Droemer Knaur, München 1967, Bechtermünz, Augsburg 2000. ISBN 3-8289-1603-1 Ann Moyal: Platypus. The Extraordinary Story of How a Curious Creature Baffled the World. Smithsonian Press, Washington DC 2001. ISBN 1-56098-977-7 Ronald Strahan: Mammals of Australia. Smithsonian Press, Washington DC 1996. ISBN 1-56098-673-5 További információk [ szerkesztés] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7. ) Emlős is, hüllő is, madár is – elkészült a kacsacsőrű emlős géntérképe (Index, 2008. május 8. ) Taxonazonosítók Wikidata: Q15343 Wikifajok: Ornithorhynchus anatinus ADW: Ornithorhynchus_anatinus ARKive: ornithorhynchus-anatinus BOLD: 27252 EoL: 323858 Fossilworks: 166835 GBIF: 2433376 iNaturalist: 43236 IRMNG: 10218352 ITIS: 552524 Vörös lista: 40488 MSW: 10300020 NCBI: 9258
Fosszíliák alapján úgy tűnik, hogy az emlősök ezen csoportja a mezozoikum során jelent meg. Ausztrália különleges, ősi jellegű fajokból álló állatvilága azért maradhatott fenn, mert kontinens a mezozoikum vége óta elkülönült más földrészektől. Ausztrália egykor a Nagy Déli Kontinens ( Gondwana) részét alkotta, amelyhez a mai Új-Guinea, India, Antarktisz, Afrika és Dél-Amerika is tartozott. Jelenleg ősi jellegű emlősök Ausztrálián kívül Észak - és Dél-Amerikában találhatók: más földrészeken vagy az éghajlat vált zorddá (Antarktisz), vagy a méhlepényes emlősök szorították ki az ősi jellegű emlősöket. Források [ szerkesztés] Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 Majer József: Ausztrália az állatrezervátum in Búvár Évkönyv 3, pp. 122–128., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. R. Dawkins: Az Ős meséje, Partvonal Kiadó, Budapest, 2006. M. L. Augee: Platypus and Echidnas. The Royal Zoological Society, New South Wales 1992. ISBN 0-9599951-6-1 T. R. Grant: Fauna of Australia.