crkite.com
A későbbi vers megszólalója is Zrínyi marad (ez a megoldás hasonló a Himnusz prédikátor-krónikás szerepéhez). A magyar felvilágosodás korában és a XIX. század első évtizedeiben a költő-politikus Zrínyi Miklósnak valóságos kultusza alakult ki. Többször is kiadták műveit, költészetét és politikusi nagyságát egyaránt méltatták, példaként idézték. Bizonyos értelemben azonosították a két híres Zrínyi tetteit és alakját. E sajátos misztifikáció példája a Szigeti veszedelem egyik korabeli kiadása, melynek elején nem a szerző, hanem a szigeti hős képe szerepel. A költő-politikus Zrínyi Kölcseynek is példaképe. Költészetét nagyra értékeli, több tanulmányában, esszéjében is foglalkozik vele, irodalmi jelentőségét többre értékeli Balassiénál. S mint a nemzet felemelkedéséért, jövőjéért küzdő politikus is példakép Kölcsey számára. A versek egyik beszélője, lírai alanya a vándor (Zrínyi). Lényeges különbség van azonban a két versben a megszólaló-kérdező és a válaszadó viszonyában. A Zrínyi dala című vers vándorának határozott, követelőző kérdéseire és felsorolásaira kiábrándult és lakonikus válaszok érkeznek, egészen az utolsó szakasz felkiáltással induló keserű kitöréséig.
Kölcsey költészetében ez a szemléletbeli váltás az epigrammák megírásának korszaka. Ez a legmegfelelőbb műfaj a legfontosabb kötelességek, tettre kész, cselekvő hazafiasság kifejezésére.
Az időbeli távlat és a térbeli végtelenség áll szemben a jelen beszűkült, múlttalan, és ezért jövőtlen világával. Ezt a szembenállást végsőkig fokozzák a belső, lelki szint ellentétei: a múlt alakjai hősök, bátrak, önfeláldozók, a jelenkor embere gyáva, fásult, s még az emlékeket is feledi. Lakonikus: szűkszavú, tömör.
A Zrínyi dala című költemény Kölcsey érett költészetének egyik legismertebb darabja – párverse, a Zrínyi második éneke, kései alkotás. A két vers keletkezési ideje között nyolc év a különbség. A Zrínyi dalá nak keltezése 1830. július 30., eredeti címe Szobránci dal (itt írta a költő a verset), a Zrínyi második éneke 1838-ban, a költő halála előtt nem sokkal született. A versek címében szereplő műfaji fogalmak nem a művek műfaját jelölik. A két vers a költő életének két korszakához tartozik. Az első vers születésekor Kölcsey még javában készül arra a politikai szerepre, mely országgyűlési képviselőségében teljesedik ki. A második versnél már ismert költő, esztéta és politizáló értelmiségi, akinek tapasztalatai is vannak a jelenbeli politikai életről (megyei hivatalnok), és jól ismeri a kor uralkodó eszméit is. Politikai, eszmei nézetrendszere ekkorra már kialakult, letisztultak történelmi tapasztalatai és tisztában van a kor és a korban élő ember feladataival. Annak ellenére, hogy Kölcsey politikai gondolkodásának centruma a jelen és a jövő kérdései, a Zrínyi dalában a magyar történelmi múlt egyik héroszát, Zrínyit idézi meg.
Versforma vizsgálata: Hány sor mindegyikversszak? Fontos szerepe van a pontos vesszőnek a versszakokban (;). Hol találod? Miért? Mit zár le ez az írásjel? A szótagok száma hogyan alakul? Milyen szabályosságot veszel észre? Mit tükröz a verssorok különböző hossza? Rímképletét megadom: a, a, b, c, c, b. Magyarázd meg. A Zrínyi dala című vers elemzésére vonatkozó korrepetálásnak itt vége van. Nagyon igyekszem, hogy a másik Zrínyi-vers is sorra kerüljön. Figyeld a blogot továbbra is, kedves Olvasóm!
A harmadik versszakban a vád erősödik fel. Az eddig külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul. Kiderül, hogy a haza fiai azért képtelenek a haza védelmére, mert ők a haza ellenségei. Az emiatti mélységes felháborodás érteti meg a bibliai átkozódást, a bűnös és gyáva nemzedék elpusztításának követelését. A strófát záró két sorban ott remeg a jövőre vonatkozó halvány képe "hüv anya" talán életben maradhat, ha "jobb fiak" születhetnének. A negyedik versszakban a törvény beteljesedik, a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. A Sors végső döntése könyörtelen, a hazának meg kell halnia. Mégis a záró szakasz gyengéd szeretet, szépséget sugároz, a vers befejezése valóságos lírai rekviemmé válik. A kegyetlen és égető fájdalom, mely a befejezésben lüktet, ezen a földön az öröm és boldogság lehetősége csak a magyarság eltűntével teremtődik meg. Az egyes versszakokat záró 2-2 sor minden esetben szentenciaszerű tömör kérést vagy ítéletet tartalmaz